VERS

Torma István: Ringás

Már fa koromban sem szerettem,
ha mozgott minden körülöttem

Kivágtak, nem kérdeztek, akarom-e,
nem kérdezték, mi lennék,
faragtak, fűrészeltek,
míg csónak nem lett belőlem

Vízre tettek, ott élek,
bár egyedül vagyok, nem félek,
aludni nem szoktam,
hogyan is tehetném, amikor mindig, minden mozog

A többi csónak mind azt mondja,
addig élsz, amíg ringás van,
ne kívánd, hogy ne legyen
véged lenne, ha nem lenne

Azért az kegyetlen,
hogy az egyetlen
út, hogy létezhessek,
hogy azt tegyem, amit leginkább nem szeretek

Az élet ilyen, szenvedést adott

Aki azt teszi, amire vágyott,
talán már élve halott

Torma István verse legutóbb a Szöveten: