Becsapott a ménkű

Becsapott a ménkű, mégpedig a mennydörgős fajtájú
Így aztán Pistike illatos zoknija se ácsoroghatott tovább a sarokban
Meg aztán a dübörgő gazdaság trakrorgya is tengelytöréssel ment gallyra
Sok-sok pálinkás jóeste gyümölcszamatú füstje égette pénztárcák beleit
A valuták meg elszálltak, mint a szovjet filmekben egykor a darvak
Ki tudja hová, kiknek kipárnázott gatyazsebeiben landolva sok remény
Mert ugye a száradó levél is mindhiába kapaszkodik, ha eljő neki az óra
Lehullik az, akár a savas depresszióba zuhant feketés esőcseppek
Elvégre a politikus nem pincér, hogy jólétet szervírozzon az asztalokra
Különben is azok egy része már recsegve-ropogva ég az energiaválság-kályhákban
Dum-dum golyók, rakéták tűzijátékai borzolnak szent menneyi egeket
Csíkos gatyás, terepruhás, vállapos bohócok hadonásznak, mint félre lépett karmesterek
Csiklandozzák a világvége erotikus zónát, húzzák a régi-új orgazmus melódiáját
A halál meg szőrös, vagy csupasz, tetovált mellét vakarva röhög odaát
Kit zavar az, hogy milliók remegve várnak egy leges-legutolsó vacsorát
Ha megérik, s nem törik ketté vérfröccsenő testük, mint Krisztus kezében a kenyér
S marad a sovány, rebegő ima, meg a döglött lovakkal húzott halottas szekér
„Ez az élet kicsikém” – avagy a halál az élet – mondja a tétován találó bomba
Pólyásbabák repülnek anyai karokból összeomló szobácskák elmúló sarkaiba
A poklok zaja megeszi az elhaló jajszavakat, a Homo sapiens éppen arat
Ahogy mindig is tette, mióta zavaros ködökbe zavarta önmaga butította agya
Ő maga lett a tébolyda, megszületett életek felzabálásának halotti torát ülve
Valami pokoli szükségletből ölve, nemzedékeket kergetve hullaházakba, tömegsírokba
Közben megjött a vadi új luxuslimuzin, be kell állni vele a garázsba
Szolgák hada sorakozik évezredes sorsokba zárva, parancsteljesítésekbe szakadva
Úszómedencéket is építenek majd az ezer négyzetméteres csodavillákba
Mindig minden volt és van és lesz, mint Pistikének illatos zoknija a sarokban
Meg sok pók is, hogy felmászhassanak mindenféle falakon biztonságos zugokban
Nehogy beléjük csapjon az ember-ménkű, holmi black day módra
Netán „Fekete Péntekeken”, hadüzeneti lelki-kupleráj napok delelő óráiban
Folytonos világvége-fesztiválok ünnepi felvonulásaiban, csak úgy csatangolva
Hiszen az emberi sors csupán hullámzó világvége-folyam egyhuzamban

CODA

Novemberi sűrű köd integet, húzza-vonja maga után a sóvárogva váró telet
Vélt igazságok aknamezőin botorkál a civilizált világ
S korhadt dallamú nótáját pengetve vár holnap reggelre újabb csodát
„A Bűvész” meg, ön-leplező lepleit letépve, hazafelé botorkál…

2022. november valahányadikán.

Kiss Tamás legutóbb a Szöveten:

Kiss Tamás: Virágzó fatörzs, Hommage a’ Domenicos Theotocopulos