Meg fogja érteni ezt valaki akár csak öt vagy tíz év múlva is? Hogy a stadionok közül néhányat 18 °C fölé is lehet fűteni?
Hogy viszont akkor ez azt jelenti, hogy mindet, de mindet 18 °C-on kell tartani. Miniszterelnöki utasításra. Akkor is, ha bezár a falu óvodája, mert nem jut rá pénz. Akkor is, ha egy korty levest se hordanak ki öreg embereknek. Mert nem telik rá az önkormányzatnak. Akkor is, ha a fiatal rokon fejében az jár, hogy jobb lenne, ha a mama sose kerülne ki a kórházból. Mert nem lesz, aki vigyázzon rá. Akkor is, ha az anya kényszeredetten, szégyenkezve vesz ételt a gyerekének, mert nem tudja, marad-e pénz a fűtésszámlára.
Akkor is, ha már lassan mindenki minden falatját, minden kortyát a bűntudat keseríti meg. Hogy mástól eszi el, vagy önmaga becsületes lététől eszi el a pénzt. Mert ugyan ki az, ugyan hogy lehet hívni, aki fogyaszt, használja a gázt, villanyt, de aztán fizetni nem tud.
Ugyan hány száz évig kellene mosogatni itt, ebben az alacsony bérű, olcsójános országban, hogy egálban legyünk a lelkiismeretünkkel?
És akkor azért is, akkor is a főnök gyengéje szabad utat kap. A stadion, a stadionok, amik a történelemben leszerepeltek már jópárszor. Annyira, hogy kész csoda, hogy oda be mernek még menni emberek. Mert sokáig maguktól mentek drukkolni szépen, drukkolni hangosan vagy akár verekedősen, de maguktól. Aztán terelték őket, az embereket néhány helyen. És bezárták a kapukat, és legéppuskázták őket a gyepen. Azokat, akiket ellenségnek tartottak. Első ránézésre, első indulatból, mindenféle eljárás nélkül. De ez itt, ez a mindenki főnöke azt szeretné, ha a legnagyobb stadionba őérte mennének az emberek. Arról álmodik, hogy középen áll majd egy remekbe szabott színpadon és beszédet mond. S őt majd áhítattal hallgatják. Mert az apja sose becsülte, de majd a nép, az igen. Az megteszi neki. Az őt hallgatást.
És ezért van a nagy várakozás, a stadionok meg- és melegen tartására. S a szolgák végrehajtják az utasítást. Lemérnek és felmérnek, hogy melyik sportlétesítményt kell állagmegőrzés fölé fűteni? Megteszik hát, még túl is teljesítenek, mert annyi itt a spion, a dörgölőző vagy csak átlátszón a hatalmast dicsérgető, hogy muszáj szó szerint venni minden parancsot.
És fűteni fogják a városszéli betonmonstrumokat. Akkor is, ha Mari néni kihűl az alulfűtött házában. Ahogy a háború vége felé már nem ellenőrizte senki, de a magyarok csakazértis vagonokba rakták az utolsó zsidókat is. . És mind-mind tiszta szívűnek mondta magát a háború utáni perekben.
S most újra a kissé vagy jól felfűtött betonvagonok viszik el a józan eszünket, rohannak a semmibe a lelkiismeretünkkel.
Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?