Debreczeny György: lakkcipők kopogása

a kopogás haiku
lakkcipők kopogása
előételek előéletek
és előítéletek
eposzi terjedelmű haikuja
mert igen hosszan kopog
valami
vagy valaki
bizony bizony egy ronda napon
szépen kopogtat
de nem az ablakon
hát persze hogy nem az ősz
hanem a lakkcipő
két párzó lakkcipő kopog
mennek az érettségire
és messze van az iskola
bizony messze van
Sztálin elvtárs
és a róla elnevezett város
tápéval sem határos
lobog a szélben a rózsalonc
a rózsalobonc
a rózsakolonc
két lakkcipő szebben kopog
mint a legszebb káposzta
kinek bajszán nem billeg torzsa
a szerzői én súlyosan
és hangsúlyosan
gangsúlyosan
középsúlyosan jelen van
de nem kell újraéleszteni
sem megműteni
pedig jól csak a szikével
akarom mondani a szívével
a kis szívével látja az ember
a lakkcipőket akik kopognak
egész pontosan két darab
az egész táj vad lakkcipő
s a gróf tán mulatt valahol
vagy talán mesztic és zambó
nem kíméli a kankó
de kiderül majd utólag
elég-e az előleg
építeni magadnak olyan házat
melybe háziasszony
vagy kváziasszony települ
kopog a lakkcipő a telepen
hol gólya kelepel lakkcipőben
mert nem esik messze az alma
Alma Atától
nyomorkeserű a hajnal
és ökörsima a lakkcipő
mennyi térzene fér bele?
valami haiku kopog
külső anyaga műbőr
belső anyaga vászon
talpa hajlékony műanyag
de hajlítgatni nem szabad
ha a lakkcipő túl szoros
nehéz benne a haladás
a hálaadás
haza és szaladás
marad tehát a felegyenesedve
magasba emelt karokkal
történő ijesztő zabálás
vagyis hát kiabálás
halottnak tettetni magunkat
ilyenkor nem célszerű
katapultálás után
szerencsésen a pultra érkezik
Kata
szia
csak semmi katalepszia
látod amott
azt a döglött tehenet
a szénakazal mögött?
hallod a lakkcipő kopogását?
mivel a valóságnak vége
áldassék a legméltóságosabb
áldatlanság
áldassék a kisszék
és az álmennyezet
fölött az álmenny
áldassék minden kopogás
minden haiku
a lakkcipőről nem is beszélve
és áldassék a levendula
friss illata
a levendula friss illatát
árasztó széklet
mikor a lakkcipővel belelépnek

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: