Mert ha fázol, polárba bújnál,
fejedre húzva, beburkolózva,
melegre téve a a kihűlt lábat,
és a felsejlő holnapok meddő perceit
félelemmel lesve más útra térnél,
míg benned portalan emlék terül.
Száguldó éjjeken a torpedózott hitbe
újabb löveg fúr árkokat,
és a partokat, mint a felnyíló hidak,
a mélység csöndje köti össze.
Toga
2022. 12. 21.
Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?