Torma István: Épp most?!
1 min readAmikor
nem fáj már a hűtlenséged,
már végre kigyógyultam belőled,
már alig vannak emlékeim,
kitöröltelek mindenhonnan,
kidobtam minden emléktárgyat?
Amikor
már alig látszik a parkettában magas sarkúd nyoma,
már a függönynek sincs te-illata,
üresek a képkeretek,
már kidobtam a fogkefédet,
már hajszálaid sincsenek a törülközőkben?
Amikor
megszoktam már, hogy nem bújik hozzám senki,
nem emlékszem csókod ízére, öled illatára,
már nem emlékszem érintésedre,
már nem tudom, hogyan ölelsz?
Amikor
a szomszédok már nem mondják, régen láttak,
a virágoshoz nem megyek,
Bálint napon otthon ülök,
már nem rejtek kicsi mikulást a párnád alá,
megszoktam, hogy egyedül karácsonyozok?
Amikor
már átrendeztem a szobákat,
a virágaid már elfonnyadtak,
a tükör már az én magasságomban van,
az asztalnál már középre ülhetek?
Amikor
már nem álmodok rólad,
már nem olvasom a leveleidet?
Gondolod, hogy gyémántba vésett az én szerelmem,
nem kopik el soha?
Most akarsz visszajönni, újra szeretni?
Gyere…
Torma István legutóbb a Szöveten: