Torma István: Épp most?!

Amikor

            nem fáj már a hűtlenséged,

            már végre kigyógyultam belőled,

            már alig vannak emlékeim,

            kitöröltelek mindenhonnan,

            kidobtam minden emléktárgyat?

Amikor

            már alig látszik a parkettában magas sarkúd nyoma,

            már a függönynek sincs te-illata,

            üresek a képkeretek,

            már kidobtam a fogkefédet,

            már hajszálaid sincsenek a törülközőkben?

Amikor

            megszoktam már, hogy nem bújik hozzám senki,

            nem emlékszem csókod ízére, öled illatára,

            már nem emlékszem érintésedre,

            már nem tudom, hogyan ölelsz?

Amikor

            a szomszédok már nem mondják, régen láttak,

            a virágoshoz nem megyek,

            Bálint napon otthon ülök,

            már nem rejtek kicsi mikulást a párnád alá,

            megszoktam, hogy egyedül karácsonyozok?

Amikor

            már átrendeztem a szobákat,

            a virágaid már elfonnyadtak,

            a tükör már az én magasságomban van,

            az asztalnál már középre ülhetek?

Amikor

            már nem álmodok rólad,

            már nem olvasom a leveleidet?

            Gondolod, hogy gyémántba vésett az én szerelmem,

            nem kopik el soha?

            Most akarsz visszajönni, újra szeretni?

            Gyere…

Torma István legutóbb a Szöveten:

Torma István: Ibolyka és a bűn