Fábián István: Arany János estéje (vers), Nádasban (rajz)

        Fábián István: Nádasan (Részlet)

„Most ebédre, hollók, varjak          

Seregestül, aki van!”

rét lehull, mező elsimul,

isten abrosza száll, terül.

munkátlan vidék parlagára

hétrét görbed az ég.

eső esik, ki szembejön,

kerül,

mert kámzsa rajtam, mi volna

még dolog, mindennap estig

és reggelig rémülnek

a lévő boldogok, kikben

a létezés

merül.

az élet működik

mintha dolga volna.

a holna-

pokkal jövővé hajolna

mindenem.

de nem.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

Fábián István: Szervácnak. Ideát. (vers); örökévad (grafika)