kedves néni az én gazdám velem mossa fel
a gangot száradni a korlátra szokott teríteni
olykor leejt a másodikról nem panaszkodom
lecsoszog értem valaha jobban becsültek
snájdig flanelingként kedves férje hordott
megbámultuk a nőket ők meg engem
gallérom tapizva flörtöltek serényen
aztán időm kitelt színeim megfakultak
mandzsettám és gallérom megkopott
egy reggel gazdámat vastepsiben vitték el
a néni sírt nagyon vigaszul bennem aludt
míg egyszer rajta kapták mentem kidobtak
a kapualji kukájában végezhettem volna
de a néni megmentett felmosórongynak
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
