A pékség egy tehénistállóból lett kialakítva, kívül rusztikus, belül pedig tökéletes keveréke a hagyományosnak és a hasznos modernségnek. A kenyerek mind a helyi gazdák gabonáiból készültek. A megvalósításuk is csodálatos. Tényleg remekül néztek ki, és az ízük! Volt ott még kakaós csiga, kifli, zsemle, különféle sütemény, szódás kenyér és lapos kenyér. Szombatonként mindig elbicikliztünk a takaros pékség előtt. Kora reggel, amikor kelt fel a nap, és a nap további részét a folyónál töltöttük a megvásárolt pékáruval és a szezon gyümölcseivel.
Ma ismét szombat van. Azonban az ősz beköszöntével egyre kevesebbet mozdulunk ki a szabadba. Elfoglaltak vagyunk, nincs időnk. Nincs időnk egymásra. A munkából hazafelé, ahogy mindig, most is rád gondoltam, és a szombati szokásunkra. Sajnáltam a monoton napjainkat és azt, hogy a szokásunk lassan feledésbe merül. Gondoltam, megleplek a kedvenc süteményeddel, a csokis muffinnal.
A pékségbe belépve a tejes kávé és sült cipó illatát éreztem. A helyiség szinte üres volt. Így a pulthoz lépve gyorsan kiválasztottam három darab csokis muffint. Míg a fiatal srác csomagolta a süteményeket, beszélgetést kezdeményezett.
‒ Hogy vagy ma? ‒ kérdezte őszinte érdeklődéssel.
Meglepődtem a kérdésen, hiszen többször jártunk már itt, mégsem szólított meg soha. Talán azért, mert te nem vagy velem?
‒ Köszönöm, jól – válaszoltam kicsit nagyobb közönnyel, mint megérdemelte volna.
A fiatal fiú mosolyának ekkorra már nyoma sem volt, sokkal inkább csalódottság ült ki az arcára. Az arckifejezésén gondolkoztam, amikor megcsörrent a telefonom. Elsőre nem fogadtam a hívást, mert még ki kellett tennem az aprót a pultra, hogy el tudjam hozni a kedvenc süteményeidet. Majd második csörgésre felvettem, amikor egy ismeretlen hang közölte velem a hírt.
*
Csak arra tudtam gondolni, meddig tud elállni a sütemény az asztalon. Három nap? Azt hiszem, addig talán még nem romlik meg. Nem üt ki rajta a penész. Három nap, ennyi esélyem van arra, hogy kiderüljön, mégsem, hogy téves volt a hír. Belépsz az ajtón, és újra boldogok leszünk. Kaját készítünk, és filmet nézünk. A következő szombatot ismét a folyónál töltjük. Három napom van arra, hogy közöljék, másra dobtunk földet, vagy nem is létezik olyan, hogy halál.
Pálfi Jázmin legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?