Fellinger Károly: Pilinszky és a kulcslyuk

A rutin pillanatragasztó, akár
egy nemzet nyelve, újra látható a
széttört váza, a hiányzó szilánkok
helyére görög meg római vén

istenek szeme kerül, zöldhályogos
garancia, amivel hallgatásunk
vigasztalgatjuk, beszélni tanítva
az álmatlan megbocsátást. A csoda

gyökér nélkül ragaszkodik a földhöz,
leimádkozta a mártír szenteket
az égből, olyan, akár a gyertyában
a kanóc, fahengerben a grafitrúd.

Kivesszük a szerencse köszvényes, meg-
duzzadt mutatóujjából a szálkát,
a gerendán hallgatózva pálcát tö-
rünk felette, közben ösztönünk reccsen.

Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:

Fellinger Károly: Kockacukor