Vörös István: Boldogság és büntetés

Szarka Károly felvétele

Az életünk boldog volt,
a boldogságunk élet,
élhettünk egy olyan kort,
miben vannak remények.

Most is boldog vagyok, de
a boldogság nem élet,
a változás örökre
szétszórta az egészet.

Hogy boldogok legyünk még,
ahhoz kéne az élet.
Vagy inkább az öröklét?
Túlvilági esélyek.

Akire azt mondják, boldog,
nem mindenkiből lesz szent.
Csodát élni vagy sorsot?
És odafönt vagy itt lent?

Mire azt mondják, élet,
persze mindig véget ér.
Mikor azt mondják: végleg –
büntetés a kezdetért.

Vörös István verse korábban a Szöveten: