Vörös István: Mindenben is

Puskás Attilának

„Ahogyan az egész teremtésben volt, lényegével a mindenségen kívül volt, erejével azonban mindenben benn volt, elrendezte a világot, gondviselése mindenben és mindenre kiterjedt, egyszerre éltetett és átfogott mindent, minden egyest és egészet, s ő foglalta magában a mindenséget, miközben őt semmi sem foglalta be, nem határolta semmi (…). Mindenben is volt, és mindenen kívül is volt.”

Szent Atanáz: Az Ige emberré válásáról

Mindenben is volt, és
mindenen kívül is.
Nem volt sehol a holt rész,

minden hullt, mint a kérész,
a hullás mérgesít.
Mindenben is volt, és

ő volt a szép félsz,
aminek soha vége sincs.
Nem volt sehol a holt rész,

a teremtés, akár a szélvész
az égbe fölrepít.
Mindenben is volt, és

ő volt minden jó érzés.
Egy kérdés kényes itt:
nem volt sehol a holt rész,

a világ talán így félkész
volt, egy kicsiny lény megint?
Mindenben is volt, és
nem volt sehol a holt rész.

Vörös István verse legutóbb a Szöveten: