Fellinger Károly: Az aranygyűrű

Élt egyszer egy kosárfonó cigánygyerek, aki az ételek közül a malactartó pörköltet szerette a legjobban, mégpedig bodakkal.
Ahol disznót vágtak a parasztok, ott már kora reggel megjelent, és a portékáért pálinkás szép jó reggelt kívánt.
Egyszer hamarabb érkezett, még nem volt szétdarabolva a jó két mázsás anyadisznó. Azt mondja neki a pityókás böllér:
– Te kölyök, akarsz-e az ujjadra aranygyűrűt?
Megörült a cigánygyerek.
– Persze hogy akarok!
Erre a böllér megfogta a gyűrűsujját és beledugta a disznó fenekébe. Mindenki a hasát fogta a nevetéstől. Szégyellte magát a rajkó, nem mert az ujjára nézni. A böllér hirtelen abbahagyta a nevetést, mert észrevette, hogy a gyerek ujján csillog valami. Nézték a többiek is, s csodát láttak. Aranygyűrű volt az a javából.
Egyszerre mind megirigyelték a cigánygyereket. A böllértől kezdve sorba mindannyian beletolták gyűrűsujjukat az anyadisznó végbelébe. De bizony gyűrű nélkül végezték, és mivel jó mélyen a fenekébe nyúltak az állatnak, szaros lett az ujja valamennyiüknek.
Így járnak azok, akiknek nincs ínyükre a malactartóból készült királyi lakoma.