Handó Péter: Fafény; előrelátás

Fafény

Háncsom mögött az ég
még
fehér.
A külső semmiség
ezért
kék?
Takartan kellenék
magamnak,
ám
a vég
talán
lekérgez.
– Szabad vagy –
mondogatja.
Mondom én:
– Nem értesz.
Burkomon túl
mi fogad ma?
Zártan lélegez a lélek.
Ha gyúl
a fény,
belül éget.
Talmi léttel
ne kísérts meg!
Végy el
tüzedhez, mikor fázol!
Vörös láng-
tánc
csap föl a fából,
ha áldott.
Ragyoghatok tán
magam jogán
a pernyélő világhoz.

előrelátás

árnyapályra számítok

Handó Péter verse legutóbb a Szöveten: