Lassan már nem kapunk érte semmit. A nagy tisztességünkért, a becsületességünkért, földön, vízen, levegőben.

            Istenem, mekkora evolúciós barmok, becsapottak vagyunk. Pedig valaha érdemes volt, érdemes minden szabályt, írott és íratlan törvényt betartani. Cserébe azért, hogy gyerekként, betegként, öregként se fogunk éhen halni, fagytalan hajlék nélkül maradni.

            Egyszer, valamikor még érdemes volt. Szabályokat követni, csendben maradni, nem lökdösődni. Nem ölni, se késsel hátulról, se szavakkal. Érdemes volt nem csalni, nem becsapni a másikat, mert azért kiközösítés járt. Csakhogy már az orvostudomány vívmányainak legjava elérhetetlen a tömegek számára. A magas, életkor, a hosszú, fájdalommentes élet már most is a kiváltságosoké.

            Pedig valamikor, nem is olyan rég megért jónak lenni. Hisz erre szelektálódtunk évezeredeken keresztül. Még írni se tudtunk, csak rajzolni, de biztosak lehettünk abban, hogy nem hagynak el. Se ha gyerek, se ha beteg, se ha öreg vagyunk. S aztán nem vettük észre, hogy ez megváltozott. És szép lassan változott meg, mert ösztönösen, szépen betartunk minden szabályt.

            De már semmire se kapjuk fel a fejünket. Nem vesszük már észre, hogy nem működik a kölcsönösség elve. Hogy már csak pőre szabályok vannak. A krónikás, ha lenne krónikás, tán azt mondaná, hogy a gyerekotthonokban kezdődött. Mikor a gyereklányok folyton kiszökdöstek, hogy kevés pénzért, kevés kajáért, szóért adják el a testüket. Vagy mikor a fiú jobblétre szenderült anyja holttestét rejtegette hónapokig, hogy a nyugdíját felvehesse. Vagy mikor a létminimum harmada lett az öregségi nyugdíj.

            Vajon mikor is kezdődött a viszonzás elmaradása? Az első, állásféltésből betegen, lázasan ledolgozott napon? Vagy az első, spórolósan befűtő öregnél, aki reggelre kihűlt az ágyában?

            Fogjuk ezt tudni valaha is?

            Hogy mikor lett volna jobb ösztöneink, humán evolúciónk ellen fordulni.

            És szabálytudat helyett, várakozás helyett csak emberséggel bánni gyerekkel, beteggel, öreggel. Mint bármely csoportban élő állat.