Itt nyugszik egy mindig nyughatatlan, / Kinek a föld, – mára, könnyű paplan. / Most…

gyermekként / gyakran növesztettem szárnyakat // engem nem az a kor / érdekelt mikor még…

idővel kopik a sétány / foltozzák a gyepet / az új gyepfoltok / hamar hozzászáradnak…

Otthonosan mozgott. A neurózis pontosan és egyértelműen jelölte ki a társas érintkezés szabályait. (Csak jelzem:…

rám omlottak a reggelek, én nem hordom a súlyuk, / rég lehajítottam már létem tiszta…

a hiány / trambulinján / ugrál a valóság // megszűnik / a teremtő akarat

Megnyíltak az égi csatornák. Hiába. / Hiába esik, és áztat, csordogál, / vagy habzón zuhog.