VERS

Tóth Johanna: rólunk álmodik

szobába behordott poharak
mozdulatlanul napok óta
egyikünk sem tudja kivinni és elmosogatni
párnahajba fojtott harag
belélegzett szöszök és
kisóhajtott fájdalmak
felforgatott riesling-lehelet
háromnapos hamuszag
egy pillanatra megfagyott pillanat
hezitálva cammogó idő
tétlenül lépeget jobbra-balra
fogasra akasztja magát
végignéz rajtunk
a poharakon a telefüstölt szobán
dörmögve megrázza magát és
belénk szenderül
mosolyogva