VERS

Tóth Johanna: rólunk álmodik

szobába behordott poharak
mozdulatlanul napok óta
egyikünk sem tudja kivinni és elmosogatni
párnahajba fojtott harag
belélegzett szöszök és
kisóhajtott fájdalmak
felforgatott riesling-lehelet
háromnapos hamuszag
egy pillanatra megfagyott pillanat
hezitálva cammogó idő
tétlenül lépeget jobbra-balra
fogasra akasztja magát
végignéz rajtunk
a poharakon a telefüstölt szobán
dörmögve megrázza magát és
belénk szenderül
mosolyogva

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .