Már csak a fahéjas kakaós
tejbegríz illatát kell elfelejteni
Már csak a fahéjas kakaós
tejbegríz illatát kell elfelejteni,
a gót betűs névtáblát,
s a fiókban lapuló, hajcsatra fűzött
halomnyi, tarka gombot.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
körbe nevetnek / vajpuha árnyak / végtelenemnek / hajnala várhat
Lelkem egy csillagtalan ég / köpönyege alatt tanyázik. / Addig megyek a fák között, / míg eljutok az utolsó árnyig,
Nagy denevér tátja ki szárnyát erkélyemen, / és arról suttog, csak halogatom a dolgokat.