Lövei Sándor: Mondogató

Lehetnék hallgatag hal,
medercsend kérődzője,
hínárerdő évődője.
Néma uszony-árnyék,
magamnak mást nem kivánnék
mint sodrást a szívemre,
ami elvisz a nyílt vizekre.
Ahol a tengerig evezhetnék,
kékvérű madárként a
sóban hajózva,
lehetnék fehér vitorla,
messzire lobbanó
bárkája az égnek,
így repülnének felettem az évek.

Lövei Sándor verse korábban a Szöveten: