Kiss Tamás: KOLLÁZSEMBER – Magas, karcsú, most éppen szőke…

Kiss Tamás borítóképe (részlet)

Hosszú lábú, hosszú combú vagyok
Szépséges lábak… Barnás pihék itt-ott szanaszét
Párat kissé felborzolok
Este van – testemmel egymagamban
Most éppen csak elhasznált illatfelhő burkol
Napvége van
Tükör előtt a fürdőben
Szarkalábas szem-álmok a múltból
Ajkaimat nyalogatom – kesernyés rúzs íz
Új csókok nem jöhetnek régi álmokból
Magány és befelé csorgó könnyek
Láthatatlan, de minden percben megélt eltakart szerelem
Szúr a szemem
Törölgetem, nehogy könnyezhessen
Lehet, hogy többé már senki sem kell
Letusolok, és eltussolom ezt a napot is
Mire volt jó? Semmire, úgyis tudod
Bárcsak kiálthatnék egy nagyot
Helyette hagyom a vízsugarat, hadd zajongjon
Gőzben égve távozom
Bőrömet forró vörösre sikálom
Fáj
Borzongok
Felhívnám édesanyámat, de nem tudom, nem tudom
Mivel örvendeztessem meg őt egy sötét őszi napon
Hogy ne sírjon, de nevessen
Tétova vagyok, szomorú. Szomorú?
Nem, csak, mintha kiesett volna ölemből az élet
Fiaim messze járnak, elmentek régen
Hűvös szélrohamokban a madárkák párkányokon futkosnak
Már csak te vagy nekem – de ezt sohasem mondom meg neked
Mert aggódom érted fénylő homlokú anyám
Rétek illatábol fogant nádszálkisasszony-virág
Rég volt, minden rég volt
Kacaj-, és örömsóhajos hálószobám
Elmúlt szerelmek zajaitól terhes
Én már sohasem lehetek az
Elhervadt bennem a „Holdvirág” – vágy
Kívánom, hogy Te érints meg – de mégse
Szomjazom
Gyűlölöm az embereket és a világot
Velem együtt nyomorultak
Talán egy alma nyugtató helyett
Almácskáknak hívta a melleimet
Jobb, ha a nappaliban alszom ma
Minden késő. Ma is késő van már
Úgy vetkőzöm, mintha vetkőztetne
Megremegek
Pihéimben hideg-meleg-hullámok bizseregnek
Irtózatos ereje van a teliholdnak
Magamra riadok ablakhoz futok
Nincs is telihold, tán csak álmodom
Vár a hideg kerevet ölelése
Dermedt vagyok
Rongyossá tépett sikamlós lelkemet markolom
Álom-lét szigetek felé utazom
Valóságmentes boldog árnyamon