Csák Gyöngyi: Tavaszkezdet
1 min readMit nekünk Isten
elterelő botja,
amíg a végszókra
új szavak nyílnak,
csupa virág a szánk…
Töredezik, szétesik lassan
akár a folyókon tavasszal
megolvad alattunk az idő
sodródó jégtömbje,
érezni a halál
jeges lehelletét.
Már nem sétálunk komótosan
bele egy vörös alkonyatba-
mire a lélek még igent mondana
megtiltja az elménk.,.
Süvöltő, borzas farkas a tenger:
világtalan jövő felé sodródnak
szürke hullámain a szürkén
reszkető hajók—
Lesz-e még tavasz
madárdallal virággal,
fénnyel kínáló?