2024.04.24.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Kiss Tamás: Festményről versben: Atlantis

Kiss Tamás: Festményről versben: Atlantis

1 min read
Emlékek kopognak bennem mindenféle szólamban

Emlékek kopognak bennem mindenféle szólamban
Mint „olcsó hasonlatban” esőcseppek a bádogtetőn
Kékben fémesen csillogó arcok tekintetüket feledve lapulnak
Valahol egy lélek-óceán lepte mélységben
Szenvtelenül
Mindent behálóznak az elfeledett utcák
Vakablakok bámulnak a semmibe némán
Csendesen kúszik az idő tovább és tovább
Az élet-léthez kötött kötelek szanaszét lengve foszlanak
Egy végleg eltemetett bárkában lomhán unatkoznak
Gyámoltalanul
Ez az egész talán nem is lehet más
Mint végső feledésbe tartó feloszlás
Se értelmezés se indoklás
Csordogáló némaságban felkiáltó sikoly
Tán csak jelenés vagy halakra lecsapó sirály
Összegyűrt álmok mint hervadó virágok
Várnak megfogant csodát

Kiss Tamás: Atlantis

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.