Maros Márk: Részben egész: [Vesszőkesergés]

Vesszőkesergés
az idő olvasta, fül törte
gerincű könyvben.

Történeted
elszakadt húrjait
pengeti nyelved itt,

hát vedd magad
megint a szádba,
higgye a nyál,
van miért csorogni,

aztán te,
aki hallgatsz,
mert beszélsz,
edd meg a szádat is.