VERS

Farkas Arnold Levente: az írástudó vét

ső cetli, pócsmegyer, húsz
július huszonkilenc, szerda,
aztán a test megfakul, színé
ben elváltozik, megjelennek

a bőr felületén azok az e
gészen apró pöttyök, színes
elváltozások, mert a tévedés
évszaka elközelgetett, angyalok

őrzik az emlékezés helyét,
a test száma a négy, de van,
akinek a három elsőre sike,

rül, a hiba, amit írás közben
az írástudó vét a szabályok
ellen, felmagasztosul, halott

Az én nevem
csokika,
el is bújtam
sehova.

De ha engem
„keresel”,
létezik ám
az a hely.

Ha a jármű
szemetes,
benne lakik
az édes.

olyasféle, pócs
megyer, tizenki
lenc március hat,
szerda, miként a
gyermek a valóság
miatt, fekete és
fehér érzelmek kö
zött, czigányokkal
barátkozott a tes
te, elsírja magát
a lehetősége, mert
a bot végére ma
dzagot kötött, já
tékhal szájában véd
hetetlen matt, esik

A szeretet
türelmes,
apa pedig
üveges.

Szeme előtt
„szemüveg”,
tudjátok jól,
gyerekek.

Szemüvegtok
a neve
annak, aki
lakhelye.

jézus krisztus történelem,
derékszögű kordináta,
órigója a kereszten,
a szervákat óbszerválja,
a tévedés bizonytalan,
teremtése előtt a csönd,
megkérdezi ugyan hol van,
a dolgokkal teli bőrönd,
huncut angyal vitte messze,
hogy egy szűznek teste rejtse