VERS

Tiba Patrik: A fiú, aki éhesen feküdt le

Írni az elveszettekről, beszélni az élőkről, gondolni rád.
Ezt kellene tennem. Én mégis a múltat idézve sétálok
ezer millióni szeretleken. Melyek, mintha a tél köszönne rájuk,
dideregnek lépteim alatt.
Sze-Rel-Mes vagyok!
E betűk, akárcsak a ceruzák, tisztaságuk, mint a gyertyáké.
Merevek s fehérek.
58 másodperc a semmi,
ami neked fontos.

Tiba Patrik verse legutóbb a Szöveten: