Írni az elveszettekről, beszélni az élőkről, gondolni rád. Ezt kellene tennem. Én mégis a múltat idézve sétálok ezer millióni szeretleken. Melyek, mintha a tél köszönne rájuk, dideregnek lépteim alatt. Sze-Rel-Mes vagyok! E betűk, akárcsak a ceruzák, tisztaságuk, mint a gyertyáké. Merevek s fehérek. 58 másodperc a semmi, ami neked fontos.
Tiba Patrik verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?