GALÉRIA,  VERS

Kiss Tamás: Nincs Kinek

Jó lenne, ha élne az a Kinek, de jó ideje
Nincs, és mégis úgy érzem csak Neki beszélek untalan
Sötét, koponyákba szorult, elhagyatott éjeken
Mindenféle remény érző, izgő-mozgó gondolattal
Pedig Ő tán az öröktől fogva nemlétezők
Birodalmában honol, jobbnak látta nem reinkarnálódni többé,
Inkább egy bizonyos semmiben maradva bölcsen hallgatni
Vagy beköltözni az opálosra elhülyített szemekbe
Jelezve a látóknak, hogy Nincs Kinek egy értelmes
Szót is szólniuk ezután sem soha többé

Kiss Tamás alkotása

És mégis, azok, kiknek négy kerekük sincs ki
Csak Nincs Kinek meghallgatására számíthatnak
Aki bizonyára lehet bárki, s bármi kincs is
Mert miért is ne szólalhatnának meg egyszer
A rózsák, egy bolondossá lett, ficánkoló bokorban
Andalító illatokat szórva kószán szálló szavakra
Méhecske-messengereknek is ihletet adva
Hogy vigyék tova a hírt szárnyuk szakadva
Ambróziás jövőben viruló mézvirágok felé
Örökös remény-utazás-hánykolódásokon át
A rózsás ujjú hajnal folyvást felkelő ködein
Áttörve oda, hol a legszebb dalra Pénelopé
Végső feledésbe merült sírhantja vár…

Kiss Tamás verse korábban a Szöveten: