KÖZLEMÉNYEK

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin továbbra is nyitott alkotói műhely

Helyzetjelentés az év utolsó harmadának kezdetén

A Szövet töretlenül halad előre céljai megvalósításában: megjelenési felületet biztosít a független, nyitott, modern szemléletű, eredeti alkotók: költők, írók, képző- és előadóművészek, esszé- és közírók, fotósok és filmesek munkái megjelenéséhez.

Szemmel láthatólag a versrovata a legerősebb, ám az is tény, hogy más műfajok terén is gazdag anyaggal rendelkezik: oldalain napvilágot láttak a prózairodalom legkülönbözőbb műfajaiban alkotók munkái a regényrészlettől a folytatásokban közölt kisregényen és a novellákon át a rövidpróza különböző változataiig. Működik kritika-, esszé- és tárcarovata. Több képzőművész is szerepel a magazin állandó munkatársai sorában – közülük többen virtuális tárlatot is rendeztek a Galéria rovatban. Határokat lebontani szándékozó, a művészetet szövevényként, beszédmódok, műnemek és műfajok összefüggéseként értelmező koncepciója lehetővé teszi, hogy felületén színházművészeti produkciók, installációk, multimediális alkotások is megjelenhessenek. Az igényes publicisztika is azok közé a műfajok közé tartozik, aminek a magazin rovatot hozott létre, hiszen a közírás e változatának a magyar irodalmi kultúra alakulásában igen fontos szerepe van.

A Szövet nem zárkózik el idegen nyelvű szövegek közlésétől sem: a legutóbbi időkig szerény anyagiakkal is támogatta magyar művészi szövegek idegen nyelvekre történő átültetését, miként permans pályázat és havi értékelés nyomán a legjobb magyar nyelvű  alkotás szerzőjét is díjazta.

Épp a közelmúltban érdeklődött egyik fiatal munkatárs a főszerkesztőnél, hogy latin nyelvre történő versfordítását vajon bevállalná-e a magazin. Miként mondta, nem nagyon reménykedik ebben, hiszen ki ismeri ma ezt a holt nyelvet, s kit érdekel egyáltalán? Pedig igencsak tévedett. Mert a Szövet bevállalja. Főszerkesztője (e sorok írója) épp ahhoz a nemzedékhez tartozik, akik tanulmányaik során még megismerkedhettek a latin nyelv működésével és szépségeivel. Másrészt pedig a nyitottság elve minden nyelvi kultúra tiszteletét is jelenti. Azt valljuk, akik e magazin alapítói, szerkesztői és munkatársai vagyunk, hogy az idegen kultúra és nyelv még sohasem ártott meg senkinek. Miért ne tapasztalhatnánk meg, hogy miképp hangzik egy-egy szöveg más nyelveken, azokon is, amelyeket nem ismerünk. Mi tart vissza, hogy a mai internetes lehetőségek korában ne nézzünk utána egy szótárnak, lexikonnak, hogy megértsük és értelmezni tudjuk azt, amit alapvetően nem?

Nem minden „fenékig tejfel”, persze. Az elmúlt másfél évet konfliktusok is fémjelezték. A szerkesztőknek – noha az impresszum jelzi, hogy fenntartjuk a módosításra való javaslattétel és az elutasítás jogát – leginkább azoknak a szerzőknek a támadásaival kellett szembenézniük, akiknek nem jelent meg – közlésre valamilyen oknál fogva alkalmatlan –  szövegük. A nyitottság ugyanis nem jelenti azt, hogy bármilyen színvonalú alkotás közlését jóváhagyjuk.

Bizonyos politikai alapú nyomásgyakorlás jeleit is felismertük: feltűnt például, hogy a fiatal szerzők (az idősebbekre ugyanis ilyen szempontból már nehezebben lehet hatni) egy része, amint lehetőségük nyílik egy-egy mainstream lapban vagy folyóiratban megjelenni, később ódzkodnak szöveget adni a Szövetnek – rendszerint úgy hárítanak, hogy „az utóbbi időben nem jutott idejük írásra” – persze, azt nem gondolják, hogy rendszeresen olvassuk másutt megjelent munkáikat is. Vannak, akik nem is tagadják, hogy nyomást gyakoroltak rájuk ilyen szempontból, sőt, az is megtörtént, hogy az egyik lap főmunkatársa a Szövet főszerkesztőjének (ismét: e sorok írójának) politikai hovatartozására figyelmeztette a tollforgatót. Ez azért döbbenetes, mert jogolvasó személyként tudnia kellene, hogy ez vegytiszta mobbing, másrészt a Szövet irodalmi magazin: kifejezetten politikai tartalmakat nem jelentet meg. Azon már csak röhögtünk, hogy az egyik sikeres pályázatunk nyerteseivel készült interjúból a párt szócsöveként működő lap szerkesztője kitörölte magazinunk nevét: tehát a díjazottak sikereket értek el egy megnevezetlen forrás által meghirdetett pályázaton. Bravó!

Bizonyára észrevették munkatársaink és olvasóink is, hogy a Szövet az utóbbi két hónapan nem hirdette meg permanens irodalmi és fordítói versenyét, azaz nem ítélte oda a kétszer 4 ezer dinárnak megfelelő tiszteletdíjat. Ehhez nemcsak a nyári szabadságok ideje szolgáltatott okot, hanem – nincs mit tagadni rajta! – anyagi forrásaink kimerülése is.

Azt sem titkoljuk el, hogy még három ilyen tiszteletdíj kifizetésével tartozunk munkatársainknak, amit nagyon sajnálunk, elnézést kérünk, és az év végéig biztos ki fogjuk fizetni őket!

LACKÓ Márta–BICÓK Lea: A NŐ mint különleges teremtmény

Nem panaszkodunk, tudjuk, hogy mit vállaltunk be. De nyílt lapokkal szeretnénk játszani. A múlt év szeptemberében indított fordítói és a januárban meghirdetett permanens irodalmi pályázat tiszteletdíjait e sorok írója saját jövedelméből, illetve a Szövet másik alapítójának korábban létező – időközben megszűnt – pénzforrásából fedezte, amihez időnként munkatársaink és támogatónk, CZINI Zoltán, MEZEI Márk és BARTHA György adományai, illetve – noha szerzőinket a díj átvételére biztatjuk – azok a tiszteletdíjak járultak, amelyekről a jutalmazottak nagylelkűen lemondtak a magazin javára. Több esetben az is előfordult, hogy támogatóknak köszönhetően sikerült egy-egy választott, fontos szöveget is idegen nyelvre fordíttatni, egy esetben pedig egy olyan szaklektor munkáját is kifizethettük, aki nem tartozik a Szövet munkatársainak körébe.

Miután rendeztük az eddig kiosztott, de még ki nem fizetett tiszteletdíjakat, illetve amennyiben a térségre rázúdult gazdasági és politikai krízis következményei enyhülnének – újraindítjuk permanens pályázatainkat.

Kivizsgáltuk azokat a javaslatokat is, amelyek hirdetések megjelentetésére vonatkoztak a Szövet magazin felületén.  Az efféle kísérletekkel azonban felhagytunk, mert az oldalra beáramló hirdetésszövegek nem jelentettek jelentős anyagi forrást, ugyanakkor esztétikai értelemben szétvetették  küllemét, amelyet épp munkatársaink, A. GERGELY András, BARTHA György, SZÁLDOBÁGYI Csaba, TORMA István és névtelenül adakozó támogatónk hozzájárulásával sikerült modernebbé, esztétikusabbá fejlesztenünk.

Nem szokásom támogatásokért kilincselni, apellálni munkatársaink és olvasóink felé e célból – utoljára 2022 húsvétján jelentettem meg az említett fejlesztések érdekében felhívást és folyószámlaszámot. Engedjék meg hát, hogy most újra közzé tegyem:

(B. E.)

11773322 – 02962098 (OTP BANK)

vagy:

(Z. I.)

11773322-02845852  (OTP BANK).

            Szerzőink és az új jelentkezők munkáit örömmel vesszük! Olvassák, kedveljék, támogassák a Szövetet!