VERS

Márkus László: üzenem néktek még jól vagyok

oly rég volt az utolsó érintés
a megfáradt szemek ölelése
sírköveken bukdácsol az ősz
tarka levelek bár maguk is holtak
életet lehelnek e léten túli hangulatba
csak állok itt sután szárnyszegetten
elmémben karcos filmszalag forog
foghíjas emlékek kakofóniája
köröttem csönd ködbebukott árnyak
ti a túloldalon én még ideát
hiányotok nem szűnik bár csendesül
előttetek minden végtelen
előttem titkokba kötött holnapok
számuk véges mint egy kártyapaklié
versem pislákoló mécsláng
üzenem néktek még jól vagyok

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: