Debreczeny György: felállt hogy átadja helyét

az állólámpa leült
fényt vacsorázni
és a réveteg tekintetű
petyhüdt csüggedés
némán üldögélt mellette
óarany karosszékben

álldogáltam mélázva azon
ami közöttünk nem történt
nekem ennyi is elég
hisz nem juthat mindenkinek
óarany karosszék
óarany alma piros ág

mert nem vagyok én telhetetlen
örülök az állóhelynek
meg az állólámpának is
és ma már vacsoráztam
sütőtököt meg almacsutkát
attól jönnek a jó gondolatok

csak annyit mondhatok
hogy inkább hallgatok
örülök hogy nem kell térdepelnem
az almacsutkát már megettem
jó volt jóllakni végre
a tudatlanság óarany tudatával

az óarany karosszék felállt
hogy átadja helyét
mert nem volt udvariatlan
ami nem történik az is elég
ami elég az is épp elég
ünnepi beszédet mondott

a néma csüggedés

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: