TÁRCA

Juhász Zsuzsanna: Kutyarandi

Jó szó ez, látod. Úgy csinálunk, mintha a kutyáink miatt jönnénk össze. Vagyis sétálnánk a parkban.
Holott ez nem összejövés, és pláne nem barátság. Jó, jó egy félkört megtenni együtt. De ennyi elég is. Mi már szégyellnénk, ha nagy barátnőzésbe kezdenénk. Nekünk már ez nem illik. Túl kamaszos. Túl szenvedélyes, azt hiszem. Mi meg higgadtak vagyunk. Bár amúgy is példát kell mutatnunk nyugalomból, hogy a fene enné meg. A korunk miatt, mert én hatvanöt vagyok, te meg hússzal több.
És látod, mégis meg vagyunk fogva, nem eresztenek a társadalmi szerepeink. Holott a gyerekinktől azt csinálhatnánk, amit akarunk. És mégis iskolásabbak vagyunk egy berezelt elsősnél. Azok, kis pisisek vagyunk, látod. Nem hagynak felnőni az anyagi körülményeink. Meg vagyunk fegyelmezve, hogy hátha, mégis, egyszer rá leszünk utalva a gyerekeinkre.
Pedig hát szorul a hurok a nyakunk körül, lehet, hogy míg odabent mozgalmi dalokat fújunk, titokban körbelocsolják benzinnel a falakat. Mert látod, versengünk, s te, főleg te kis se fogysz soha az ötletekből. Nem, mert mondom, hogy sok öreg a zaciba adta az ékszereit, hogy ennivalót tudjon venni. S te vágod is rá rögtön, hogy megeszik. Apránként elfalatozzák a temetésre félrerakott aranyat. De neked is félre van rakva.
De nem hallgattam szívesen, mert ha ellopják, engem fogsz gyanúsítani. Mert nekem mondtad el. S vajon ki tudja, milyen rugóra jár a te majdnem kilencven éves agyad. És ha legalább vidéken élnénk, ott tiszta a levegő, ott elég tiszta lenne az ilyen matróna agyaknak. Hogy eszedbe jusson, ha kell, hogy kinek beszéltél még az ékszereidről. Már ha még megvannak. Mert nagy úr a gyermeki dicsekvés. Az idősek gyermekdedsége, mert pl. nekem eszembe se jut, hogy ki fog eltemetni. Bebebe, mert egy temetésnyi pénz azért mindig van itthon. De azt azért nem tudtam megállni, hogy mondjam.
Húsz fok mindig van nálunk. Igazából huszonkettő is, de nem kötöttem az orrodra, hogy piszkosul rosszul viselem a hideget. Én fűtetlen helyiségnek érzem csak a valaha imádott konyhámat, ahol annyi sok finom ételt főztem a családomnak. De nem akarom, hogy a kárörvendés bűnébe ess, ha valami otthonsiratóba kezdek. És amúgy is estél, mert mondtad, hogy nálad is húsz. Naná, hogy nálad is, mint nálunk, csakhogy te nem fűtesz egyáltalán. Mert körbefűtenek, mondom, de nem, mondod. Melletted lépcsőház van, alattad pince, fölötted meg nem lakik senki. Ami azért gyanús, mert az egy proccos ház, vétek lenne nem kiadni egy üres lakást. Pláne, hogy az elnéptelenedő vidékről húzódnak felfelé az emberek a fővárosba, mielőtt a zöldbárók kisemmiznék őket. De egye fene, hiszek neked. De akkor te isten kiszemeltje vagy, kb. szerintem isten tenyere lehet ennyire meleg. Vagy hideg, mert engem a húsz fok még mindig gyászmunkára ösztönöz. Hogy sirassak mindenféle jót, ami meleggé tette a konyhát. Vagy legalább sóhajtsak, ha eszembe jut a régmúlt, a sült oldalas, kacsacomb és tarja. Jó sok hagymával persze. De teveled ilyesmiről nem lehet beszélni, neked a munkád volt az első mindig. Mondtad is, milyen jó kis társaság volt. Bár egy ideje nem mondod. Most már itt vagyok én teneked. Bebe, hogy legyen kivel versenyezz. És főleg dicsekedj a magad csendes kis modorában. De tényleg, neked még a felmenőid is fasza gyerekek voltak. Ma mondtad, hogy egy sírhelyet bérelve nyugszanak ott négyen. Valahogy az apád, a fiatalon elhunyt apád mellé csempésztetek be suttyomban még három rokont. Isten nyugosztalja őket. Bár anyád inkább azt kérte, szórjátok szét. Naná, hogy ilyen gyanús nyughelyen nem akart feküdni. Bár ott lett volna neki egészben a fiatal férje. Már úgy értem, a csontjai legalább, arra jól rá lehetett volna tapadni porként. Már ha ezzel nem török szentséget, már úgyis uniszex van a nemi szerepekben. A kutyát se érdekli, hogy ki tapad kire, vagy fordítva.
Bár veled szexről aztán sohase beszéltünk. Holott nekem egy élő, neked három holt férjed van. Már ha lehet ezt mondani. És bebebe, mondtad, épp ma, hogy már egy exed se él. És naná, hogy itthon jutott eszembe, hogy ez azt jelenti, hogy nincs már, semmiféle temetkezési kötelességed nincs. Azaz nem kell félned, hogy egy valaha volt szeretted neked hal meg, bebebe, a te kontódra. Hát tényleg egy szabad ember vagy.
Az. Szabad madár jóformán. De azért láttam, hogy a kutyádnak vagy a madaraknak szánt sütiből csipkedtél. Azért adtam a kezedbe a jóféle túróst, vaníliást, málnást, hogy törj belőlük a madaraknak. És a kutyádnak, ha kér. Te meg suttyomban adogattál egy-egy falatot magadnak is.
Bár jóformán mindig hangsúlyozod, hogy szép magas nyugdíjad van. De úgy látszik, közösségben nem csak a kutya, az ember is jobban eszik.
De bebebe, ma is te nyertél. Mert volt pofád már-már a sír szélén egy kölyökkutyát örökbe fogadni. Tojod le te magasról, mi lesz a szegény állattal, ha te elhunysz.
Bebebe. Bár lehet, hogy jó lesz az én szukácskám mellé, hogy bearanyozza az utolsó éveit.
Bebebe.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: