PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Méhünknek mozgása

A kormány ezekből a lehetőségekből azt választotta, hogy a legszegényebbek és az alsó középosztály alapvető megélhetését áldozza fel a bankrendszer stabilitásáért, a beleegyezést pedig kizárólag nyílt erőszakkal kívánja megszerezni.
Látod, mucuskám, nem vagy egyedül. Hát hogy is adhatnék én tanácsot? Drága, volt kolléganőm, amit még ma se értek. Hogy minek ragaszkodsz hozzám, ha a lányom lehetnél. És volt neked rendes édesanyád, és van is. Nem szakadtatok el egymástól. Mert szerintem jól megoldotta a molesztálásodat. A bátyádtól, hogy azt mondta rá, képzelted. Bár anyám is mondott ilyesmit, ő azt, hogy a cica fülét. Ha hallani se akart valamiről. Volt, és mért ne lett volna régen is kommunikációs buborék.
És látod, régen, tizenéve még minden tényleg jobb volt. Dolgoztunk és lézengtünk a női lét legalján. Te kínlódtál olyan férfiakkal, akikbe kijózanodva a szerelemből, a lábadat se törölted volna. Nekem meg hiába volt férjem, jóformán csak beköszönni jártam haza. De jó volt, mert biztos volt, azaz öröknek tűnt. A főnöknőnk locsolta a kertjét, mert kútja is volt, meg kutyája, macskája, gyereke. Te meg véreztél egész éjszakai műszakban. Méhen kívüli terhességed volt, ami szakadozott meg, és anyád vitt orvoshoz. De tényleg, generációkon átível itt az anyátlanság, a kiskori árvaság. A jóléttől keletre mintha ez lenne a sorsunk. Az anyák hamar intézményekbe adják a gyerekeiket, hogy gondtalanul dolgozhassanak. Vagy ma már kényszerűen, mi pedig felnőtten is, öregen is jó anyát szerzünk magunknak. Neked is van vagy három.
De én akkor se tudom, kinek a gyerekét vesztetted el aznap éjszaka. Csak arra emlékszem, gyerek volt az apa is. Mert folyton hívogattad, vezetgetted át a nappalokon és fizetgetted. Még a szakításotok után is a büntetést helyette, mert drogot találtak nála. És te meg gyorsan odaadtad a nevedet, a tisztát, hogy kevesebb büntetést kapjatok.
Mert te voltál a büntetlen előéletű. És fizettél, mint a katonatiszt, a szakítás után is. Csak előtte, emlékszem, apró csemetéket vittél haza az iroda kertjéből. Diósarjakat, hogy kösd a srácot. Kösd magadhoz a fácskák által. Hogy ő meg ugyan keressen már helyet nektek lakni. Ahol a fákat is elültetheted. Ott sorakoztak szépen az ablakban, befőttesüvegben, míg ki nem száradtak. Mert te mindig tapintatos voltál, sose erőszakoltad magad rá senkire. Hát megérdemled ezt a srácot, házzal, kerttel, tavacskával, és nagy, felelősségteljes szívvel. Emlékszem, mikor összekerültetek, összegyűjtötted a falu összes halálra szánt haszonállatát. És lett valahonnan palotakutyád is, akinek dühös ugatásától folyton előreesett a szeme. A visszaműtés meg dárga volt, s egyszer aztán nemet mondtál. És végre megműttetted az epekövedet. A srác pénzén, persze, de hát itt minden nagy dolog a férfiak pénzén megy. Ahogy máshol is, de legalább nem kell engedélyt kérnünk tőlük egy műtétre. Micsoda fejlődés, látod, hogy szerezhetünk pénzt magunknak, hogy ne dögöljünk meg. De tényleg, inkább kijárnánk a jogát, hogy rendesen bánjanak a szervvel, ahonnan az emberiség származik. Vagy nem származik, ha szépen megkérnek bennünket, és lemondunk a szaporodásról. Mert azt már tényleg nem tudom, miért drogoztál egy ideig. Egy ilyen szép kislány. Azt viszont tudom, így utólag is, olykor fáj mindened. Azt mondod, belülről száz éves vagy. Az ereid, csontjaid szétmarta az anyag. Hát tényleg sokat fizettél érte. Hogy ne mondhassa senki, neki ugyan ne szülj. Vagy, hogy vetesd el azonnal a gyerekét. Hát jól megőrizted a büszkeségedet, az biztos. Olyannyira jól, hogy egy tényleges gyerek a méhedben, kikergetve a világból. A fájdalommal, amit okozna neked.
És most itt vagyunk újra a te dicsőített, üres méheddel. Mert látod, már köszönet jár érte, ha nem szülsz. Így csökkentve a lábnyomodat. De ez sem elég, úgy látszik. Gazdagnak gyerek jár, de tőled elirigylik a vénecske állatokat is. Ma már hagynád inkább szaporodni az epeköveidet is. Csak jusson táp az állatoknak. De nem jut, mert kell a pénz a megemelkedett energiaárakra. És a pasid, az életed társa mondta neked, hogy duplájára emelkedett a táp ára. És én megint nem kérdeztem semmit. Hogy hozott-e. Tápot, de nem hozott. Ha te meg tőlem kérdezed, melyiket vágd le. Én meg meggondolatlan-gőgösen azt mondtam. Akinek nevet adtunk, azt nem ehetjük meg. És te mondtad is, a disznóknak nevük van, de ők maradnak élve, mert malacokat szülnek. Csakhogy a névtelenek is maradhatnának, mert azok meg már életetek részei. A díszkacsa meg dísztyúk a ti díszeitek. A ti testeteknek, lelketeknek díszei. Koronái ők a ti közös életeteknek.
De tudom, ideje szelektálni. Nekünk, aljanépnek meg, olvashattad, hogy még inkább. Én már nem főzök se babot, se lencsét, mert túl sok gáz kellene a főzésükhöz. És kevesebbszer fürdök. Azt híve gyermekien, hogy akkor több víz jut az alföldjeinkre. Mintha jó erős, okos szakértő kormányunk lenne. Nem ez a vízözönváró, folyton riogató.
Jó döntés volt, hidd el. Bár lehet, tudatalattii ez a gyermektelenség. Hát látod, eljött a te időd is. Láthatod te is, lassan nem szidjuk, nem öleljük a gyermekeinket. Mire föl fegyelmeznénk, ha bármikor elvehetik őket. Ha nem tudjuk a számlákat fizetni. Ugyan ki érzi itt magát erős, biztos hajlékot adó szülőnek? Ebben a rettenetes létbizonytalanságban. Nem érezzük a jogát, hogy bármire neveljük őket. Gondold csak el, ugyan mekkora énereje van annak, akit bármikor kiűzhetnek az otthonából?
És hányan élnek így? Milliók? A tudattal. És akkor merik-e táplálni a ragaszkodást magukban és gyermekeikben. Az elszakadás fájdalmára gondolva. Nem lehet-e, hogy kerülnek minden forró csókot, szuszkinyomó ölelést?
Nem szidjuk, nem öleljük, látod-e? A gyerekinket. Látod-e, hogy naponta van már gyerek a hírekben. Kisded, csecsemő, de nagyobbacska is, aki az elhanyagoltságba halt bele.
És akkor ugyan mi lesz a döntése a srácnak. Életed párja hoz-e tápot napokon belül az egész csapatnak. Bár legszívesebben leöldösné őket veled és magával együtt.
Meg a szomszéddal, aki az arcába fog röhögni, hogy a multinál olcsóbb minden, de minden. Csak kicsit fehér. Fehéres minden hús náluk.
De azt mondja, nem baj az, azt mondja a szomszéd. Jót tesz a fertőtlenítés.
A beleknek, szívem. Azoknak. De te ne hagyd magad. Most vannak kialakulóban az új értékek.
A te méhed üressége befutó lesz. Meglátod. Nem is kell felhívnod. Szórj nyugodtan az öreg madarak közé. Hadd csipegessenek.
A hívásnak díja van.

Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten: