Debreczeny György: Koromhomályosan (kollázs Petőfi Sándor verseiből)

hadd rohanjak hadd röpüljek
mielőtt ott lennék a nagy kőhalomban
de minden este erdők illatával
szeretlek én szeretlek téged

elvették szabadságom mindenem
elhervadtak virágaim
egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül
mintha engem látogatni jőne

zsebmetsző cimborák
királyi székek dicső magasán
orcáitokrul a vér hova lett?
hiába hívom egyik sem szeret

ha már így van ébredj föl vén barátom
hiába minden szép és jó beszéd
tyúkanyó kend csattogtatja
szárnyait a légben vad örömmel?

a nagyságos úrnak spongya van szívében
vagy talán sírbolti lámpa
megmondtam hogy ebből fergeteg lesz
én inkább betöröm fejem

koszorúzzatok meg engem
holott e csárda kövekből épüle
vadfa lenni szeretnék az erdőben
vérfolt a haboknak közepette
*

gyertyám pislog koromhomályosan
közel s távolban semmi fény nincs
láttam bíborban a bűn hőseit
csókoljon meg tekintetes asszony!

engem ne teszteljen engem ne tiszteljen
engemet szeressen
vagy összetépem lelkem rongyait
mi lesz belőlünk? ezt én kérdezem

a tajték táncol és a vészes óceán
dúsgazdag bársony pamlagán
megálmodja azt a bánatot
mely a távolság kék levegőit issza

úgy fájt leszakadnom ajakáról
mikor föltámadott a tenger
megint beszélünk csak beszélünk
konzervatív konverzatív a magyarok istene

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: