miként az aranyló falevelek
öregkori rigolyáid a földre hullanak
számolgatsz még hány évig hozhatsz hajtást
szemed mennyi fényt fogadhat magába
nyaranta a fülemüle hányszor dalolhat neked
nem tudhatod tán maga a kakukk sem
mint földre hullott falevelek az avarban
te is feloldódsz végül egy dalban
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.