2024.06.25.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Ocsovai Ferenc: Villanások

Ocsovai Ferenc: Villanások

1 min read
Ha csak lehetett, mindig kíváncsian figyeltem / szavadra, de ez semmit sem jelentett neked.

Ha csak lehetett, mindig kíváncsian figyeltem
szavadra, de ez semmit sem jelentett neked.

Amiben tudtam, mint társad és szövetségesed
segítettelek, de ez semmit sem jelentett neked.

Egymásról írtunk és álmodtunk, ha úgy volt,
éjjelente, de ez semmit sem jelentett neked.

Hidat emeltem volna kettőnk közé lélektől
lélekig, de ez semmit sem jelentett neked.

Az utcákat róttuk kézenfogva, át tiltott
vasúti síneken és piros zebralámpákon,
de ez semmit sem jelentett neked.

A Müpához sétáltunk az esőben és sámánasszonyként
énekeltél előttem, de ez semmit sem jelentett neked.

Mintha egymás gondolataiban olvastunk volna
olykor, volt köztünk ez a furcsa, túlvilági
kapocs, de ez semmit sem jelentett neked.

Hittem ördöngös látomásaidban és boszorkányos
jóslataidban, de ez semmit sem jelentett neked.

Hagytam, hogy szirénhangod megbabonázzon
és gályámmal együtt magával sodorjon,
de ez semmit sem jelentett neked.

Felengedett bennem a jég, s mint óvatlan erdei vad,
közel engedtelek, de ez semmit sem jelentett neked.

Kimutattam önnön féltett gyengéimet csupaszon
hagyva mellem, de ez semmit sem jelentett neked.

A Városligetben, Újbudán és a Halászbástyánál
bizalmasan suttogtam füledbe olyan dolgaimról,
amikről még soha senkinek, egyetlen nőnek sem,
de ez semmit sem jelentett neked.

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.