Juhász Zsuzsanna: Tigris

Na és? Ha mondta, mondta. Te attól még akarhatod az életet.

            Mondd ki, hogy megszabadulj tőle. Vagyis hogy előbb magadhoz öleld. Ahogy tőled tanultam, hogy ne fuss el előle, hanem öleld át a tigrist.

            Hát rajta, hisz buddhista elveket vallasz. Mindegynek kell lenni teneked, hogy ölni vagy ölelni kell-e a tigrist.

            Vagy mégse? Mert nehéz? Nehéz és szégyenteljes mondani. Kimondani, és mondani, mondani annyiszor, míg semmi. Semmi érzelmet nem kelt benned. Mintha a fogad fájna, s mikor abbahagyja hirtelen, fókuszálsz rá. Hogy ott van-e még a fájdalom.

            De nincs. S attól kezdve újra van fogad. Van. Ahogy újra lehetne életed. Lenne csak, aztán olyan lenne, amilyen. Főleg amilyen te vagy. Vagy ami jobban hasonlít rád.

            Mi van abban, hogy azt mondta, bárcsak… Mert mondta az enyém is. Az én anyám is, hogy fojtottalak volna vízbe, mikor megszülettél. Mert mondta. Mondta, mert ami a szívén volt, az a száján. Mert ugyan miért is ne mondhatna bármit egy anya. Hisz’ végül is nem gondolta komolyan. És bánja, még a túlvilágon is bánja, s én most is csak miattad rángattam le onnan, magasról. Mert szeretett engem.

            Én üthettem rajta a legnagyobb sebet. Hát a válasz is sebző volt. Mert engem szeretett a legjobban.

Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten:

Juhász Zsuzsanna: Robotsokk