az éj jegébe olvadtan
hinni fogok a holnapban
a föld porába tévedten
hinni fogok az életben
mert érzem azt hogy hinnem kell
a semmi helyett mindennel
mintha kellene megküzdök
ha hozzá semmit nem fűztök
az is elég lesz válasznak
félek egyszer eláraszthat
engem minden mit elhagytam
régi esőkben és új fagyban
de nem várom az ébresztést
hisz belém vágott éles kést
az az év én meg eltűntem
káosz alszik a rendünkben
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
