nem változom csak az idő halad
a fény lassan gyűlik szívem körül
és bár jut néha még néhány falat
végül úgyis a csönd marad fölül
lelkem már csak tépett ezüst szalag
mélyén néhány széjjelhullott rög ül
és mindegyik oly furcsa torz alak
nekik mégis mindenki úgy örül
csak én nézem gyanús szemmel kicsit
hogyan ébred lassan bennük a hit
s hogyan forrnak életté a napok
talán egyszer az ég rám is nevet
elsiklok álmos óceán felett
s kérdések nélkül is választ kapok
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?