Fellinger Károly: Szabadfogás

Idős és demens betegek képei
lógnak, száradnak idegszálaimon.
A beesett arcú bácsi mosástól
összement pizsamája fölött hordja

bő gatyáját, a hajlott néni kopott
sarkú papucsára húzott zokniban
törölgeti, fényesíti szobája
megrepedt tükrét, dédunokái épp

piros filctollal a megkopasztott ta-
nyasi tyúk reklámjára hívják fel a
figyelmet, nyomot hagyva a tükrön.
Szüleik ugyan még hisznek Istenben,

de magukban semmiképpen, reményük
a kisujjára csavarja a szelet,
ami elfújhatná őket oda, ahol még
mindezek ellenére van visszaút.