Ferdinandy György emlékére
Önkéntes hős a lélek, leporolja
bennünk a halhatatlanság szent szobrát,
mire az felszívódik szerveinkben,
tisztán, önfeledten várjuk a halált.
Az író a földről az ég fele hull,
úgy látjuk, mintha magától repülne,
távolodva, egyre messzebb és messzebb,
nem tudja követni őt a szerencse.
Tükörképe fölé az őrangyala
hajol, sugdos valamit a fülébe,
meghalt, akiért megteremtette az
Isten, hallgat, nem maradt több kérdése.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
