Kalász István: Ha festenék

… akkor kerek tavat tennék a sötét fák keretébe. 
És úgy festenék hogy: az elmúlt hadi útnál a víz 
tükör lenne az égben a varjúfolt a tarvágás fölé 
menne. A gyomos parton odább ház állna. A kémény 
füstnél földbe szúrt ásó várna lenne a sünnel kutya
a girhes macskának tálka lenne döglött egér giliszta.
A házban a nő meg a férfi a csendről beszélgetne a fürdő-
kádban a gyerek aranyhala keringene és a tó fölött az
ég minden földi súlyunkat a vízkékbe összetenne.

Kalász István

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: