apámmal egyszer közös
vágyunk támadt
csónakot szerettünk volna
behajózni egy óceánba
nem éhezni algákon élni
ő később csak hallgatott
néma maradt
így egyedül indult a körutazásra
magával vitte a csendet
s én azóta csodálom
magam körül a fákat
álmodom
a kanadai tölgyerdőket

Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
