apámmal egyszer közös
vágyunk támadt
csónakot szerettünk volna
behajózni egy óceánba
nem éhezni algákon élni
ő később csak hallgatott
néma maradt
így egyedül indult a körutazásra
magával vitte a csendet
s én azóta csodálom
magam körül a fákat
álmodom
a kanadai tölgyerdőket
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?