latolgatása esélyeknek
Ferikét annyira
felzaklatta a többiek nevetése hogy végül
emelkedni kezdett egész testével átnyúlt
a hatalmas diófa fölött miközben
meglódította a méretes kődarabot –
hidegtől érzéketlen ujjai (vannak)
két befőttes üveg közé csapódik szilánkos törés
nincs mit tenni nincs mit enni
nincs mi
a vákuum miatt rászorult a tető középen kicsit megüt
szisszenés itt nyílik szépen lassan a hűlésgörbe fázisátalakulást jelez
terül szét később a tapétán
nemtörődöm vagy helyeselsz mintegy birtokon belül nem
törődöm (kizáró vagy)
vagyok aki vagyok összegzed sommásan
Ferike maradt az alany ebben felettébb bizony-
talan a talaj részecskéi között mozog igazán
otthon
erről meg eszébe jutott szóval hazáig szaladt
de az a kis előny mind elveszett ahányszor csak
a felét kérte duplán fizette vissza bzdmeg_eleai
átnyúlva mindenek fölött
fejest ugrott
(persze pontosan ebben az értelemben)
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
