Szente B. Levente romániai magyar költő, szerkesztő, újságíró Tündérkert című mesekönyve az AB ART kiadó gondozásában került az olvasók kezébe. A sokoldalú, színes egyéniségét, fokozott lírai érzékenységét a gyermekirodalomban is feltáró szerző egy korábbi, vele készített interjúban hangsúlyozza, hogy gyermeteg lélekkel és kíváncsian reagál az élet dolgaira, olyan módon, hogy minden írását átitatja a természet szeretete, az egymásra figyelés, az értelmes és tartalmas életet jó irányba vezérlő szeretet.
Tudjuk, hogy a mesék eredete mítoszokhoz, mondákhoz, legendákhoz nyúlik vissza, így az ’ősi’ mesék nagy valószínűséggel nem gyerekhez szóltak. A mai, modern, kifejezetten gyerekeknek írt mesék végkifejletében élesen elkülönül a Jó és a Rossz, lényegi üzenetük pedig azt közvetíti felénk, hogy a szeretet, a jószándék, az együttműködés segítségével minden probléma megoldható. Szente B.Levente Tündérkert című könyvének olvasása a híres mesemondó, H.Ch. Andersen egy mondását juttatja eszembe: A mese, olyan, mint a zene: az ember lelke mélyébe hatol.
Az Egerszegi Éva rajzaival gazdagított Tündérkert valójában olyan, mint egy három tételes zenedarab, a szerző könnyed, élvezetes stílusa gyorsan magával ragadja az olvasót, így nemcsak a természet antropomorfizált élővilága, hanem ő maga is mosolyogva jár a sorok és az oldalok között, azzal az érzéssel, hogy milyen jó a világban élni.
A képzeletbeli tündérkert az édeni állapotokat jeleníti meg, egy olyan életteret, ahol minden élőlény szeretettel, kedvességgel, kellő beleérzéssel fordul környezete valamennyi tagjához. Az ideális életteret kerítés veszi körül, azon belül romlatlan szépség uralkodik, a növények és az állatok együttélését szeretetteljes szimbiózis határozza meg.
A kis pipacs helyhez kötött, törékeny, éteri szépségű virága központi szereplője a történetnek Szellőcskével együtt, hiszen az ő segítségükkel fordul minden jóra a mese végén. A pipacs anyák, nagymamák, dédmamák alakját is idézi, hiszen az ő szívük akkor tud lenni, hogy elfér benne a világ.
Valójában azt is mondhatjuk, hogy a mese a lélek titkos kertje, s ebben a kertben a lehetetlen is lehetségessé válik. Ahogy a szerző is gyermeki tisztasággal és meggyőződéssel állítja: A csoda csakis azoké, akik hisznek benne.
Szente B.Levente bizonyára a természet alapos ismerője, az általa életre keltett virágok, bogarak és kis állatkák nagyon beleérző bemutatásával igazán bensőségesen tudja üzenetét közvetíteni.
A mesében a kerítéssel védett tündérkert mögött azonban egy másik világ van; megrontott, szennyezett, emberek által veszélyeztetetté vált környezet. Valójában a mese a környezetvédelem fontosságát akarja a kis olvasókkal megismertetni, azért, hogy ilyen módon észrevétlenül váljanak tudatos környezetvédőkké. Az írói feladat pedig könnyen teljesíthető, gondoljunk csak Antoine de Saint -Exupéry egy mondására: A mese a gyermekiálmok és a felnőtt tapasztalatok találkozása.
Természetesen ebben a mesében is szükség van feszültségteremtő helyzetre, ami a tündérkert kerítésén kívül szétdobált szemét látványából indul ki. A kis pipacs helyhez kötött léte miatt nem tud közvetlenül rész vállalni a munkában, elkeseredettségét a ’világgá mentem’ figyelmeztetéssel fogalmazza meg, ’személyisége’ azonban összefogásra inspirálja a kert lakóit a terület megtisztításához. A mozgékony Szellőcske küldetése sikerrel jár, útközben azonban megtapasztalja, hogy vannak olyan helyek, ahol a mosolyt nem ismerik, és azt is megtudjuk, mire van szükség a mosolygáshoz. Ha nem a rend a lelke a dolgoknak, akkor bizony bajok vannak, vonja le a Bölcsbagoly a következtetést. A Nagy Szelek szülöttje Szellőcske tele tettvággyal és segítőkészséggel teljesíti feladatát.
A mese második részében megjelenik a titokzatos Lilien, ami voltaképpen nem más, mint egy eldobott rozsdás kalapács a szemét között. És a kert túloldalán emberek vannak, akik hatalommal rendelkeznek, A harmadik részben azonban minden jóra fordul, a kertlakók és a Szellőcske barátságát élvező gyerekek megtisztítják a kerten kívüli területet, győz az összefogással végzett közös munka ereje.
Jó érzéssel csukja be az olvasó Szente B. Levente mesekönyvét. Világosan látja, a mese nem esti lefekvéshez készült álombaringató történet, célja a gyermeki képzelet megmozgatása. A jó győzelmével feloldódik bennünk a feszültség, de erkölcsi útmutatót is kapunk: erőfeszítés nélkül semmit nem érhetünk el. Ez a mese nemcsak gyerekeknek, hanem minden korosztálynak utat mutat. A meseírás kellékeivel pedig megtörténnek olyan dolgok, amelyek lehetetlennek látszanak, így segít megérteni és feldolgozni a valóságot.
Úgy gondolom, Szente B. Levente könyvének legfőbb üzenete: Az életben sok minden nincs rendben, de minden rendbe hozható.
Szente B. Levente legutóbb a Szöveten:
Csontos Márta kritikája legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
