Ez nem az én Párisom, / Apró dögök a pázsiton.

Délelőtt Ewen Kerépol / fájdalmat okoz a halnak

lassan hull az élet vissza / Zrínyi Ady borát issza

a virradat bevon bármit / táj-fotelen fény a kárpit

gyötrelmes fárasztó minden akarat / újraolvasni tegnapi önmagam s valóban érdemes

Tüzet gyújtott bennem figyelő tekinteted. / Hány évszázadon át égette tenyerem, talpam, tudod-e?

akkor / ősszel / a még átmeneti / zöldben / utoljára / szerettelek

Faludy Györgynek, odaátra