Kalász István: ART>MOZI M.-nek
Meleg sötétben miközben a big
hero elesett-felállt forgalommal
szembe hajtott gázt adott bombát
down kapcsolt háztető peremén fogta
help me kezedet liftben haldoklott a
végén feltámadt térdelt előtted majd
friendly kutyával nagy ívben
a kék égbe hajtott…
te sírtál…
addig én a féktelen metropolis-trolin
metró huzatban tartalak bajos rendelőben
vérfoltosan várok veled pénztársorból
kimentelek rossz zakóban rozsdás
híd korlátjáról veszem le kezed
bögre aljáról körömmel kaparom
mérgemet és éjjel sötét hidegben
is maradok veled így…
így… szabadítasz engem
te
a gonosztól.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Previous
3 hozzászólás
Vámos György
..akinek István döbbenetesen erős s így csudásan kifejező, újra és újra vissza-, előszökkenő ikonikus jelképe, motívuma, az “elhibázott őz” túl magas mérce vagy homályba vesző misztikum csupán, az az itt Radnótitól elő dörrenő “tarkólövés” füstölgő fegyvere előtt vagy, mindegy is, mögötte áll….!
Köszönlek Barátom!
István Kalász
Köszönöm, Gyuri. Zavarba hozol.Barátsággal, Istán
Pingback: