A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin fennállásának egyéves évfordulója alkalmából hirdette meg a felületén az adott hónapban megjelent publikációk legjobbjának a díjazására vonatkozó pályázatát. A Szövet főszerkesztője arra kért fel, hogy a januári hónapban napvilágot látott publikációk közül válasszam ki a legjobbat. Mivel nem tartom magam kritikusnak – bár bizonyos időközönként, attól függően, hogy időm miként engedi, foglalkozom kritikaírással –, ezért nem mondtam azonnal igent a felkérésre, ugyanis – akár kritikus vagyok, akár nem – háládatlan feladatnak tartottam, hogy száznál több publikáció közül emeljek ki egyet. Végül mégis azért vállaltam el ezt a feladatot, mert a kortárs magyar irodalom alakulását huzamosabb ideje követem, ebből kifolyólag rendelkezem bizonyos fokú rálátással a jelenkori magyar irodalmi alkotásokra.
A januárban – akárcsak a korábbi hónapokban – publikált szövegek műfaji szempontból igen sokrétűeknek mondhatók. Olvashattunk verseket, képverseket, novellákat, esszéket, tanulmányokat, de a folytatásos kisregényre (Ocsovai Ferenc szövegére gondolok) is akadt példa, valamint néhány virtuális tárlat is bemutatásra került. (A magyar nyelvből más nyelvre való fordítások méltatása nem tartozik az én hatáskörömbe.) Összességében azt tudom elmondani, hogy a Szövet a szerkesztés szempontjából a 2021-es évhez viszonyítva nem változott, a korábbiakban már megfigyelhető nyitottság továbbra is jellemző rá. Mindez nemcsak a színes műfaji kínálatra, hanem a szerzőkre is vonatkozik. Bár a magazin többnyire állandó szerzőkkel dolgozik, kortól függetlenül bárki számára nyitott, így kezdő tollforgatók zsengéire folyamatosan felfigyelhetünk, amit egyértelműen pozitívumként könyvelhetünk el. Hogy ne feledkezzek meg a tapasztalt szerzőkről sem, elmondom, hogy publikációik színvonala mit sem változott, és a lelkesedésük, alkotásaik folyamatos közlésének az igénye töretlen maradt.
A Szövet felületén januárban megjelent legjobb publikációnak A. Gergely András Neoreal szocio-mito-logikák című esszészerű tanulmányát tartom.
Talán nem a „legjobb” a legmegfelelőbb meghatározás, ugyanakkor számomra ez a szöveg számított a januári publikációk legegyedibbjének, illetve hiánypótló publikációnak minősítem, amelyekre éhes a világirodalom bizonyos szegmensének alakulástörténetére kíváncsi olvasó. A. Gergely András tanulmánya Cesare Pavese olasz szerző műveibe enged betekintést, mégpedig úgy, hogy a Pavesével csak most ismerkedő olvasó számára vonzóvá teszi a vizsgált életművet. A 20. század általános életérzése, a faluból a városba való elvágyódás, a rurális és az urbánus térségek egymással való szembeállítása, illetve a kettő között mozgó figurák boldogságkeresése napjainkra sem veszített aktualitásából. Cesare Pavese életművét – attól függetlenül, hogy az 1960-as években számos műve magyarul is napvilágot látott – nem ismerem, még csak nem is hallottam róla korábban. A Neoreal szocio-mito-logikák című tanulmány viszont olyan empátiát ébreszt a benne kidomborításra kerülő szerző iránt, hogy ezt az érzést nem lehet a Szöveten januárban megjelent többi publikációhoz hasonlítani. Amikor 2016-ban megszűnt a nagy múlttal rendelkező Nagyvilág világirodalmi folyóirat, hihetetlen űrt hagyott maga után. Bár léteznek más folyóiratok (pl. az Észak című), illetve internetes magazinok, amelyek világirodalmi alkotásoknak is teret biztosítanak, illetve a világirodalom alakulástörténetéről szóló tanulmányokat is közölnek, de a Nagyvilág megszűnte érvágásnak is minősíthető a magyar nyelvű folyóiratkultúrában. Ebből kifolyólag az ilyen jellegű publikációkat csak üdvözölni tudom, s a hiánypótlónak minősíthető kutatásért januárban A. Gergely Andrástilleti meg a Szövet 4000 dináros, friss publikációért járó jutalma.
A. Gergely Andrásnak és a Szövet szerzőinek azt kívánom, hogy februárban is örvendeztessék meg az olvasókat a jobbnál jobb szövegeikkel. Az élmény – amelyet a mostani zsűrizés számomra okozott – arra sarkallott, hogy a februárban megjelenő szövegek legjobbjának járó 4000 dináros tiszteletdíjat én ajánljam fel a saját jövedelmemből. Mindenkinek jó alkotást kívánok, a Szövet főszerkesztőjének pedig kitartást a munkájához!
Czini Zoltán, magyar nyelv és irodalom szakos tanár
Vélemény, hozzászólás?