Egyre erőteljesebben süvítő hang tölti be a teret.
– Kérem, hogy kösse be magát, kényszerleszállásunk lesz!
– Írásban és három példányban legyen szíves benyújtani, mert különben nem foglalkozhatom az üggyel.
– Uram, az életével játszik.
– Kaszinó is van a fedélzeten? Erről a felszállást megelőzően nem tájékoztattak. Van rá engedélyük? Meg egyébként sem kívánok kockáztatni. Ekkora tétet meg különösen nem. Egyébként sem járultam hozzá, hogy valaki bármiféle bizonytalan kimenetelű játékba keverjen. Alaposan rászedtek, amikor önöknél keltem útra, úgy hiszem. Kérem a panaszkönyvet!
– Ha nem köti be magát, könnyen megsérülhet.
– Fenyeget? Nem hagyom magam megzsarolni egy egyszerű alkalmazott által.
– Uram, a kapitány küldött, hogy mindenkit figyelmeztessek, meghibásodott a hajtómű, nyílt terepen kell letennie a gépet. A baleset elkerülése végett be kell kötnie magát!
– Ki az a kapitány, hogy efféléket mer üzenni nekem? Ha akar valamit, személyesen keressen fel a hivatali időmben, nyolc és tizenhat óra között! Mellesleg most éppen a megérdemelt szabadságomat töltöm, s nem kívánok semmiféle üggyel foglalkozni, bárki is idézte azt elő. Érti? Ne zavarjon! Ja, és a panaszkönyvet se feledje rögvest hozni! Sürgős beírni valóm van.
(Csattanás. A süvítő hang megszűnik. Nyöszörgések.)
– Kisasszony, igazán lemászhatna rólam. Ha jól emlékszem, ezért a szolgáltatásért nem fizettem. És az elkövetkezőkben sem szeretnék. Világos?
(Nyöszörgés.)
– Nézze, összekeni a vadonatúj zakóm! Nem mászna egy kicsit odébb?! Valaki másra? Ott, annak az illetőnek már úgyis mindegy.
– Azt hiszem, megsérültem. Segítsen! Nem érzem a lábaim.
– Talán, ha nem vetné annyira szét őket, minden könnyebben menne. Én jobban vigyáztam volna rájuk. Tudja, nélkülük nehezére eshet a járás. Habár a csiga erre a kis gikszerre remek megoldást talált: bárhová elcsúszik a nyálán. Amúgy nem ártott volna előzetesen felkészülnie, hogy ebben a helyzetben ne legyen ennyire magatehetetlen, és a légikisasszonyi teendőit zavartalanul el tudja látni a hátralévő repülési idő alatt, amit illene betartaniuk, különben pert akasztok a társaság nyakába. Viszont ettől a sok beszédtől megszomjaztam. Sürgősen másszon le rólam és hozzon egy jeges ásványvizet!
– Segítsen! Kérem!
– Kisasszony, ön szereptévesztésben van. Utas vagyok, s nem személyzet, akit ugráltatni lehet. Ismételten hangsúlyozom, megérdemelt szabadságom töltöm éppen, semmiféle kérelemnek sincs itt helye és ideje. Írásban nyújtsa be, ha valamit szeretne! Munkába állásomat követően majd megvizsgálom, hogy mit tehetek önért.
– Nagyon fáj…
– Nem kell túldramatizálnia a helyzetét. Ezzel az érzéssel amúgy sincs egyedül. Nekem is kezd elzsibbadni a könyöke alatti családfám. Ugye ezt kultiválja?
(Hörgés.)
– Ne vegye zokon, de zavar az újdonsült lélegzetvétele. Egyfelől hasogatja a fülem. Másfelől még rám talál ragasztani valami nyavalyát azzal, hogy ennyire a képembe lehel.
(Hörgés, majd csend.)
– Ostoba dolog a halál. Az meg még inkább, aki azt állítja, hogy utána minden könnyebb. Nem csak az élet nehéz, hanem, akiből elszállt, az is.
Handó Péter legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?