kollázs Kalász István prózáiból
mindig ugyanaz mondtad és nevettél
fényképet kell végre küldenem magamról
magamnak
a macskaszaros semmibe tettek bele
feküdtél a fűben részegen
nézted a csillagokat
téged is kihallgatott a vékony tornacipő
a vegyespálinka és a csend
de azt a fényképet el kell küldeni
mondtad magadnak
ugyanazt a fényképet mindig
és van amikor nem ver a szív
az ember éhes fázik szomorú
fekszik a fűben és nézi
részegen a csillagokat
de nem kell félni
felétek nagy a szeretet
azért vérzik ennyire az orrod
és a döglött macska
nem veti be az ágyadat
az a macska ott a fák mögött
mondtad
még beleszarna
a távolban teherautó égett
vagy tábortűz
valaki a sztrádán szalonnát sütött
a legnagyobb döglött macska előtt
lefényképezed majd magad
tengerpart macska mocska
homok rendhagyó igék
ment volna inkább szarni a homokba
rendes macskakoponyák
mert nagy felétek a szeretet
te ütsz elsőnek
a csillagoknak egy nagyot behúzol
anyád elment a hideg földbe
azóta mindig elsőnek te ütsz
lovat parasztot csillagokat
pedig bármelyik jó lenne bátynak
lenne barátod családod
bemennétek a városba verekedni
isten ezt úgyse látja
mert most ez más
de azt a fényképet
azt most mindenképp meg kell csinálni
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?