„a bolond egy okos szót se mondhat, mikor az okosok oly bolondok.” – Hamvas Béla: Arlequin
halála előtti napon, szokatlanul jó kedve volt,
félrebeszélt – összefüggéstelen tőmondatokat kiabált,
bolond ez, suttogták, akik elmentek mellette,
mások, elkerülték jó messzire
az ember kutyát vesz, aztán láncon tartja,
hiába beszélek, hisz úgy sem értitek,
így sterilizáljátok a magatok és mások szabadságát,
csak a halál gyarapodik – emberek,
hát nem, nem is akarjátok érteni, míg pénzistenek alamizsnát
adnak nektek – nézd a parancsolgató szomszédot, mily büszke nép,
múmiákat ettek nem is oly régen, persze
orvosaik javaslatára tették – és nevetett,
ami maradt, hát szén helyett, a mozdonyt etették meg
a bizonytalanság és a közöny öl meg minket,
ezt suttogta, akár egy régi imát,
tudjátok-e holnap kinek lesz képe gyermekei szemébe nézni,
azokéba főleg, kiket megtiltottak úgy nevelni,
mint velünk, a Sztyeppékről jött barbárokkal,
jó atyáink tették, régen
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?