VERS

Mága Mátyás: Az elmaradt vacsora

Fekete testén fehér csokornyakkendő,
Napnyugtakor a kert végében madárijesztő.
Nem dolgozik, csak eszik, semmirekellő!
Akkor szelíd, ha közeleg a zivatarfelhő.

Feléled ágyán, vár reá az eledel,
Betekint a konyhaajtón, kopog és helyesel.
Délben szunnyad, morfondíroz az ebéden,
Hús, tollas, tarajos, tüskés: reménye szerényen.

Feléledt a déli álomból, kitágult a szeme,
Az ebédjének akkorra már üres volt a helye.
A konyhaajtót kaparta, fúrta és faragta,
A benne lévő csalódást mormogással szavalta.

Az ajtó kinyílt, szelíd lett fekete szeme,
Ez már évek óta az ő furfangos csele.
Kapott tejet, csirkelábat, visszament aludni,
Az élet értelmét tőle lehet tanulni.

A teljes neve P. Jenő, Hevesen jött világra,
Úri, laza, tekintélyes, elegáns az imázsa.
Van egy szőke testvére is, úgy hívják, hogy Dani,
Faág, fű, dióbél, vasketrec, neki ez mind nasi.

Este van már, lefeküdtek, a vacsorára várnak.
De a gazda jól berúgott, megkapták. Csak másnap.

Mága Mátyás legutóbb a Szöveten: